Mlynská bašta v Ostrihome - Az esztergomi dzsámi

Prvá písomná zmienka o veži Veprech je z roku 1239. Vežu postavili nad 26 oC prameň, ktorý poháňal mlyn a zabezpečoval pitnú vodu pre celý hrad. Neskôr bola postavená na mieste mlynu Bašta a dolný hradný múr, preto ju asi nazvali mlynskou baštou.  V rokoch 1470 - 1683 počas 210 rokov tu tejto bašte fungoval "ostrihomský zázračný vodný stroj" (rota machina aquatica tympanum) po turecky Čarkhi-ma. Podľa vierohodných opisov čerpal vodu do renesančného paláca na kopci do výšky 60 metrov, tlakom 5 - 6 atmosfér. Čerpadlo do detailov opisuje najpodrobnejšie "bohabojný písmoznalec" Efendi Evlia Čelbi, ktorý navštívil Ostrihom 1. - 5. augusta 1663. Spis z istanbulského archívu topkapi, ktorý sa zachoval od cestovateľa Čelebiho toto... zariadenie opisuje nasledovne:

"Niektoré kolesá sa krútia doprava a niektoré doľava, sú spojené a spolu sa krútia ako hodinový mechanizmus. A toto všetko je nič, lebo tam je koleso krivolaké ako krk ťavy. Toto koleso dvíha určité železne gule a zhadzuje do potrubia, ktoré sú v nádrží s vodou." Toto zariadenie je poháňané prameňom, ktorý tu vyviera. Keď sa zdržoval v Ostrihome, mohol spoznať a pozrieť inak prísne strážené zariadenie v tmavých komnatách mlynskej bašty. Keď toto zariadenie spustili zvolal: "Veľký Bože spustilo sa také burácanie ako na deň posledného súdu!" Okrem tureckého cestovateľa toto zariadenie takzvaný burácajúci vodný stroj opísalo 20 stredovekých cestovateľov. A pri príchode Čelebiho toto zariadenie fungovalo viac ako 200 rokov. V roku 1543 zo 7. na 8. augusta v noci sulejmanovi vojaci mlynskú baštu napadli a obsadili, 18 strážcov zabili. Mlynskú baštu potom prebudovali na turecké kúpele. Pamiatku tejto udalosti pripomína železný kríž postavený miestnymi obyvateľmi.

Prameň zabezpečoval vodu pre tunajší vodovod až do rokov 60.-tych minulého storočia. Príchodom ruských jednotiek do historických cirkevných stavieb sa situácia zmenila. Zriadili tu vojenskú nemocnicu, kanalizácia na tieto účely nevyhovovala a taktiež sa o ňu dlhodobo nestarali. V meste vypukli hnačkové epidémie. Prameň bol znečistený nemocničným odpadom na kopci, nad prameňom. Po uzatvorení prameň ešte dlho čeril hladinu Dunaja pri Ostrihome, ale po otvorení baní v Dorogu, kde odčerpávali spodné vody, prameň vyschol. Pred tromi mesiacmi (júl 2004) definitívne ukončili ťažbu v baniach v okolí Ostrihomu a Dorogu. Prameň začal ožívať, je pod stálou kontrolou prístrojov ktoré 24 hodín denne zapisuj

ú merané údaje. Celá oblasť je zrekonštruovaná a najnovšiu fotoreportáž rekonštrukčných prác nájdete vo fotogalérii v albume udalosti. Az épület alapja, a Malom-bástya a Víziváros középkori várfalának része. Várdai Pál esztergomi érsek emelte 1543-ban, hogy védelmet biztosítson a 15. századi reneszánsz vízemelő gépnek, ami ivóvizet juttatott a várba. A törökök még ugyanebben az évben bevették Esztergomot, és már ők építették hozzá a félkör alakú ágyútornyot a 17. században. Ez valószínűleg Szinán mester munkája. Az akkor még új építésű toronyról részletes leírást adott Evlia Cselebi. Leírása szerint minden emeletén ágyúk álltak. A vár visszafoglalásakor és a Rákóczi-szabadságharc során is megrongálódott az épület az ágyúzások során. Újjáépítése után érseki malom lett belőle, amit az itt fakadó források vize hajtott, a szomszédos dzsámiból pedig magtár. Az érsekség hazaköltözése után Rudnay Sándor ismét vízemelő berendezéssé alakíttatta, majd az érsekség 1866-ban vas- és rézöntő gyárat alakíttatott ki benne. Ekkor jelentősen átépítették. A gyár később a Petz testvérek tulajdonába került, akik az 1920–1930-as években kibővítették. A gyár 1937-ig üzemelt. Az épület állapota nagyon romossá vált, ezért 2006-ban megkezdődött a felújítása. A tervek szerint a restaurálás befejeztével idegenforgalmi funkciót fog betölteni a szomszédos dzsámival együtt. Az esztergomi dzsámi – eltérően az általános dzsámi formától – kétszintes, téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős épület. Alsó része egy várkapu, a középkori vízivárosi várfal része. Erre épült a 17. század elején a dzsámi. Az utcafront felé földszintes, a nyugati – Erzsébet park felőli – homlokzata kétszintes. Török-kori ajtajai félköríves záródásúak, ablakai szamárhátívesek. Az épület északi-nyugati sarkán egy minaret maradványa áll. Ezt a 18. században bontották el. Az épület Duna-felőli oldalán, az Erzsébet park felé áll I. Szulejmán győzelmi táblája, amit 1543-ban, Esztergom bevételekor állított. Érdekesség, hogy az épületen egykor utca vezetett keresztül, ami a törökök által épített dunai hídhoz vezetett. Az imaterem falába korsókat falaztak be szájukkal a terem felé, hogy az ne visszhangozzon. A feltárások során a korsókból árpaszemek kerültek elő, mivel a dzsámit később magtárként használták.[3] A helyén álló egykori épület, a Veprech-torony volt a Víziváros legrégibb erődített épülete, amit először 1239-ben említettek. Ez a várfal szerves része volt, ami kapuként is szolgált. Miután a törökök bevették Esztergomot, az épület felső részét 1605 és 1663 között dzsámivá alakították át. A város visszafoglalása után érseki magtár lett. A 19. és 20. század fordulóján a Pecz család birtoka, lakóház volt. A szomszédos épületet, ahol egykor egy tekke, azaz egy derviskolostor működött, gyárrá alakították. A II. világháború után a vagyont államosították. 1953-ban a Pecz-művek dolgozói költözhettek be a házba. A két épület közötti egykori törökfürdő még 1962/63-ig működött három medencével. A házat a lakók 1957-ben megvették. 1998 őszén vendéglőnek vásárolta meg a tokodi Rosenberg Hungária Kft. Ekkor dr. Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum igazgatója hívta fel a cégtulajdonosok figyelmét arra, hogy valójában egy imaházat vásároltak. A vállalat eredeti elképzelésein változtatva magára vállalva az imaház helyreállítását.[4] A minaret újjáépítéséhez a török állam, Ankara egy kerülete is felajánlotta segítségét. Előkerült az épület keleti ajtaja a föld alól. Az utcaszint alatt négy méter mélyen megtalálták azt a kövezetet, amelyen a török katonák jártak. Feltárták a dzsámihoz tartozó minaret alsó részét, amelynek alépítménye 10 méteres magasságig ma is megvan, és épségben megmaradt a csigalépcső első kilenc foka, ám a műemlékvédelem egyelőre nem engedélyezi, hogy teljes magasságában helyreállítsák a minaretet.[5] A felújítás 2006-ban kezdődött meg, az épület az év végén kapott új tetőszerkezetet. Ekkor indult meg az egész Berényi Zsigmond utca korabeli módon történő helyreállítása is. Az imafülke kőfaragvány maradványainak nagy része megvan, így ez is teljes pompájában állították helyre. Az épület a szomszédos Malom-bástyával együtt idegenforgalmi látványosság (török kávézó, múzeum) lesz az elképzelések szerint. Az elkészült dzsámit 2007. november 20-án adták át. Az átadást követő konferencián Karl Rosenberg Pro Cultura Hungarica díjat vehetett át. Bár még folynak a munkálatok, minden hónap első péntekjén délután 3 és 4 óra között idegenvezetéssel megtekinthető az épület. Előzetes egyeztetés nem szükséges.